Ha a jövőről akarsz gondoskodni, vess magot.
Ha egy évtizeddel számolsz, ültess fát.
Ha terved egy életre szól, embert nevelj!
Steiner Rudolf

Csoportok

Óvoda

Bölcsőde

Tájékoztató szülők részére

AMIT AZ ÓVODÁRÓL A SZÜLŐKNEK TUDNI ÉRDEMES

Mi is az óvodaérettség?

A gyerekek körülbelül hároméves korukra válnak képessé arra, hogy néhány órát szüleik nélkül is el tudjanak tölteni. Ennek azonban vannak belső feltételei, ilyen például az én-tudat, vagyis az, hogy tudja, lénye világosan elkülönül az őt körülvevő világtól. Rendelkeznie kell egy szilárd belső képzettel a szeretett személyekről, így fantáziája segítségével bármikor elő tudja hívni saját megnyugtatására anya, apa arcát. Ettől a szülők nélkül töltött idő már nem tűnik végtelen, reménytelen várakozásnak, szorongáskeltő helyzetnek. Fontos a szobatisztaság, valamint az, hogy képes legyen az önálló étkezésre (ami még fontos lehet, hogy a szülőkön kívül mástól is elfogadjon ételt), rendelkezzék a kommunikáció azon képességével, amely segítségével meg tudja értetni magát. Ha ezek megvannak, biztosak lehetünk benne, hogy gyermekünk valóban felkészült az óvodai életre. Nem fogja elviselhetetlennek érezni a hosszabb távollétet a megszokott környezetétől, édesanyjától,bizalommal lesz majd egy idegen felnőtt iránt is, és képes lesz a tartós együttlétre beilleszkedésre egy gyermekcsoport többé-kevésbé szervezett, de mindenképpen bizonyos szabályok szerint működő, hierarchikus rendszerébe.

Mikortól és miért érdemes óvodába járni?

Az óvodai életet azért érdemes kipróbálnia minden gyermeknek, mert a szocializáció, azaz a társas érintkezés fejlődésére nagyszerű hatással van. Közösségben élni a gyermek számára annyit jelent, mint alkalmazkodni a különböző helyzetekhez. Ehhez természetesen új szabályok elsajátítására van szüksége, például arra, hogy nem mindig teheti azt, amit szeretne, így tudomásul kell vennie bizonyos korlátokat is. Az óvodában töltött idő alatt egyre természetesebbé és mélyebbé válik az egymás iránti érdeklődés, a figyelem, a segítőkészség. A közösség olyan erőfeszítésekre készteti, melyek fejlődő akaratát olyan működésbe hozzák, amire magányos tevékenység során nem lenne képes. Az évek alatt pedig kialakul a közösségi tudata, amire a későbbiekben nemcsak az iskolában lesz szüksége. Megtanulja, hogy a követelményeket a közösség közvetíti, felerősíti, így már nemcsak passzív alanya, hanem aktív részese lesz az őt körülvevő csoportnak. Bár óvodáskorban a gyermekek barátságai még instabilak és olykor meglehetősen csapongóak, a gyermek itt tehet szert első kortársaihoz kötődő kapcsolataira, és elkezdődhet a szülőtől való fokozatos elszakadás. Ha az iskolát csemeténk óvodai múlt nélkül kezdi meg, ez az elszakadási folyamat jóval nehezebbé válhat. A gyermeket már 3 éves kortól már beadhatjuk valamelyik óvodába, de a tankötelezettség kezdetétől:5 éves kortól kötelező járnia. Ez azért fontos, mert az iskolára minden gyereknek fel kell készülnie, nemcsak általános ismeretekkel, hanem úgy is, hogy képes legyen alkalmazkodni majd az iskola napirendjéhez is. Azért jó az óvoda keretein belüli iskolafelkészítés, mert itt a gyermekek olyan óvodapedagógus segítségével fejlődhetnek, aki az életkori sajátosságoknak megfelelő bánásmódhoz szükséges végzettséggel rendelkezik.

Óvodás leszek

A kisgyermekkor egyik meghatározó időszaka az óvodáskor. A legtöbb kicsi életében ez az első igazán nagy változás, amikor az anya és a már jól ismert otthon védelméből idegenemberek, gyerekek közé kerül, idegen helyre. Nem könnyű az elszakadás, főképp, hogy eddig esetleg más napirendhez kell szoknia és új szabályokat elfogadnia. Ráadásul itt már nem hozzá alkalmazkodnak, hanem neki kell alkalmazkodnia másokhoz. Ebben az életkorban kezdődik a gyerekek szocializálódása, elkezdenek nyitni kortársaik felé. Ez a korszak a közös játékok, elfoglaltságok kezdete. Akár életre szóló barátságok is köttethetnek az ovi falai között, de az is bizonyos, hogy az óvodai tapasztalatok nagymértékben befolyásolják a majdani iskolai élményeket. Nem mindegy hát, hogy szeretni fogja-e vagy sem az óvodát vagy mennyire kötődik majd az óvó nénihez, csoporttársaihoz. A beiratkozás előtti tájékozódást segíti az óvodák nyitottsága, a legkisebbek számára kijelölt ismerkedő napok. A gyermekek felvétele az óvodába: Alapvetően az óvodából kizáró ok nem létezik, a felvétel általános alapkövetelménye az, hogy a kicsi szobatiszta legyen és a 3. életévét betöltse. A szülő a gyermeke óvodai felvételét, átvételét bármikor kérheti. Az újonnan jelentkező gyermekek fogadása elvileg folyamatosan történik, a befogadó létszámhatárok azonban korlátozhatják. A beiratkozás pontos idejét a város és az intézmény is közzé teszi.

Mit tegyenek a szülők, ha már felvették a gyermeküket az óvodába?

- júniusban megtartjuk az első szülői értekezletet melyen megtudhatják, gyermekük melyik csoportba került, ki lesz az óvó nénije, - megbeszélhetik az első családban történő találkozást, megkapják az intézmény házirendjét, válaszolunk a felmerülő kérdésekre, - megkezdődhet a beszoktatás ütemezése (ilyenkor jelezheti a szülő,mikor szeretné gyermekével megkezdeni az óvodát), kötetlen beszélgetés az óvó nénikkel - családlátogatáson az óvodapedagógusok otthoni környezetben ismerkednek a gyermekekkel - a nyár folyamán séta vagy játékidőben szívesen látjuk az új óvodásokat „vendégjátékra” az óvoda udvarára, hogy ismerkedhessenek az újkörnyezettel - Érdemes az óvoda megkezdése előtt már hónapokkal többször a nagymamára bízni egy kis időre. Ezzel gyakorolhatjuk azt, hogy ha édesanyja nincs is egy időre vele, viszont fogja látni. Persze először jobb, ha a kicsihez jön a nagyi, később már mi látogassunk el hozzájuk. - A napi játszóterezéskor csemeténk találkozhat kortársaival. A közös homokozás, csúszdázás közben megismerkedhet esetleg egy-két leendő ovis társával is, ami szintén könnyebbé teheti majd az óvodában töltött órákat. - Fokozatosan alakítsunk ki egy, az óvodához hasonló napirendet. Az óvodában pontosan el tudják mondani, milyen ritmust kell majd követnie a gyereknek. - Olvassunk olyan meséket közösen, amiben a főhős hasonló helyzet előtt áll, mint a leendő óvodás. Így alkalom nyílik egy kis beszélgetésre is, amikor a kicsi bátran kérdezhet, a mama, papa pedig mesélhet akár saját élményeiről is.

Az óvodapedagógus

Az, hogy gyermekünk milyen élményekkel gazdagodik az óvodában, nagyrészt az óvónőjétől függ. Ő az, aki a gyermek napjának jelentős részében vele van, így bizalommal kell viseltessen iránta. Ha gyermekünknek jó a kapcsolata a csoportját vezető óvónővel, az a másokkal kötött társas kapcsolatait is pozitívan befolyásolja majd. Azt is mondhatnánk, hogy néha fontosabb az óvónő személye, mint maga az óvoda! Milyen legyen hát az óvónő? - A személyes vonzerő, azaz a belső tulajdonságok fontosak. Ha az óvó néniből árad az őszinte gyermekszeretet, derűs, nyugodt és barátságos a viselkedése, stabil és kiegyensúlyozott, biztos, hogy kincsre leltünk. Ha ezen felül még a gyermekekhez egyéni tulajdonságaikhoz megfelelően kötődik, és ki is mutatja a kicsik iránti szeretetét, nyugodtak lehetünk: gyermekünk biztosan szeretni fogja majd. - Az óvónő fegyvertárában még jó, ha szerepel nagy adag humorérzék és nyugodtság, amellyel a gyermekek közötti pillanatnyi feszültségeket, az esetleges kudarcok miatti elkeseredést is fel tudja oldani, vagy ha a gyerekek valamilyen oknál fogva (baleset, villámlás, stb.) pánikba esnének. Segítségükkel feloldhatja a gyermekek félelmeit, ijedtségüket, eredményesen buzdíthatja őket. - A jó óvónő további fontos tulajdonságai a találékonyság, helyzetfelismerés, alkalmazkodó képesség. Ezek már csak azért is lényegesek, hiszen ahány gyerek, annyiféle bánásmód. Minden gyerekhez másképpen kell közelítenie, és minden helyzethez másképpen kell alkalmazkodnia. - Nem baj, ha megfelelő metakommunikációs eszköztárral is rendelkezik, hiszen hanglejtésével, mimikájával, tekintetével, mozdulataival is nagy hatást kelthet a gyermekekben. A gyermekekkel való kapcsolat kialakításához fontos, hogy állandóan tevékenyen benne éljen a közösségben. És amiben már a szülő is segíthet az óvónőnek: tudjon minél többet a rábízott gyerekekről, hiszen így sokkal eredményesebben tud velük kapcsolatot teremteni, kommunikálni.

A beszoktatás

Mivel a sokrétű alkalmazkodás egyik kicsinek sem könnyű, érdemes némi időt rászánni a beszoktatásra, hogy kislányunk vagy kisfiunk később tartalmas és kellemes emlékeket őrizzen erről az időszakról. A családlátogatáson rögzítet anamnézissel (előtörténettel) tájékoztathatták az óvónőket a gyermek eddigi betegségéről, esetleges műtétekről, beavatkozásokról, táplálék- és gyógyszerallergiáról. A rövid jellemzés a gyermekükről: milyen tulajdonságai vannak, milyen ételeket kedvel, illetve nem eszik meg, mi a kedvenc meséje, dala, milyen büntetési és dicsérési formát alkalmazunk otthon a nevelésben... segíti hogy a gyermek kapcsolata és együttműködése is könnyebbé, zökkenő mentesebbé váljon.
Azok a gyerekek, akik az óvoda megkezdése előtt bölcsődébe jártak, bizonyos szempontból előnyben vannak azokkal a társaikkal szemben, akik egyenesen a családjukból érkeznek az óvodába. Mivel ők már jobban hozzászoktak a környezetváltozáshoz, a felnőttekhez, az óvónőkkel is általában hamarabb teremtenek kapcsolatot. Ez azonban nem jelenti azt, hogy kevesebb törődést igényelnének a beszoktatás folyamán az óvónő részéről. Náluk viszont a folyamat általában jóval kevesebb időbe telik, hiszen tulajdonképpen csak az új helyszínt kell megszokniuk. A legtöbb volt bölcsődés 1-2 nap alatt tökéletesen megszokja az óvodát is. A bölcsődéből érkező kicsik könnyebben be tudnak illeszkedni az óvodai közösségbe, könnyebben segítik egymást, jobban tudnak alkalmazkodni egymáshoz és az óvodai szabályokhoz, hamarabb beleélik magukat társaik helyzetébe, örömébe, bánatába, és általában önállóbbak is.
Ha azonban a gyerkőc nem járt bölcsődébe, sokat tehetünk azért, hogy könnyebben vegye az akadályokat. Néhány tipp, hogyan készítsük fel őket az előttük álló változásokra.
- Jó, ha a gyereket előre felkészítjük az óvodára. Beszélgessünk róla sokat, ha szóba hozza, a kicsi babáival, plüssállataival akár el is játszhatjuk az óvodai élet egy-egy jelenetét. - A napi séták során többször el lehet látogatni az óvoda felé, ezzel a gyermek kíváncsisága is könnyen felkelthető. Általában ma már annak sincs semmi akadálya, hogy olykor a még beszoktatás előtt álló gyermek beálljon a többiek közé játszani egy rövid időre, akár a délutáni séta keretein belül is. A beszoktatást segíti az is, ha a kicsi magával viheti valamelyik kedvencét, így egy kisdarabot magával visz a megszokott otthon melegéből is.
Az első napokban a gyerekek a szüleikkel közösen tölthetnek el egy bizonyos időt (általában reggel 9 órától) az óvoda területén. Ez alatt van idő megismerkedni az épülettel, a kerttel, játszószerekkel, az óvó nénikkel és a dadusokkal. A második ütemben a gyerekek már általában egyedül vannak a csoportban, a szülők addig saját ügyeiket intézik. A hét második felében általában már azt kérik a nevelők, hogy ebédeljen, vagy akár aludjon is ott a gyermek. Ha alvásra is ott marad, jó, ha már ébredés előtt odaérünk, hogy a kicsi elsőként a mi nyakunkba borulhasson. Amikor már a kis óvodást ott kell hagynunk reggelente, sose csapjuk be. Még a kegyes hazugság, lódítás is keserves lehet csemeténknek. Eszünkbe se jusson búcsú nélkül megszökni előle, mert azt a gyermek büntetésként élheti meg. Mindig rendesen köszönjünk el tőle, mondjuk meg, hogy ebéd előtt vagy után, alvás előtt, vagy utána jövünk érte. Ne azt mondjuk, hogy mindjárt vagy nemsokára, a gyerek még nem érti pontosan ezeket a kifejezéseket. Konkrétan határozzuk meg neki, hogy napjának melyik szakaszához kötheti a mi megérkezésünket. Még ha búcsúzkodáskor sír is, az új játékok és társak láttán biztos, hogy hamarosan megnyugszik. Ellenkező esetben egy erősebben kötődő gyereknél előfordulhat, hogy minden percben arra vár, hogy a mama visszatérjen. Ha már elbúcsúztunk tőle, és megbeszéltük, mikor megyünk érte, határozattan induljunk dolgunkra. Ne forduljunk vissza újra, ha a kicsi sír, a többszöri elbúcsúzás és elszakadási kísérlet csak azt az érzetet erősíti a gyerekben, hogy valami rossz dolog történik vele, nincs biztonságban.
Legyünk bizalommal az óvónő és az óvoda iránt. A kicsiknek - mint tudjuk – érzékeny antennáik vannak, ha pedig azt érzik, hogy szüleik bizalmatlanok, ők is azok lesznek. Az aggódásunkat, félelmeinket is tegyük félre, ugyanis ezt is biztosan megérzi a gyermek. Ne aggódjunk, hiszen szakképzett emberek vigyáznak majd a kicsire, akik nap, mint nap ezt a munkát végzik, és már nem egy új gyerekkel volt dolguk. Ha viselkedésünk azt sugallja csemeténknek, hogy biztonságos és jó helyen van, nemsokára önfeledten adja magát át az új élményeknek. A legjobb, ha partnernek vesszük az óvónőt, osszuk meg vele bátran gyermekneveléssel kapcsolatos nézeteinket is, ezzel is sokat segíthetünk, hogy gyermekünket megismerje, és minél könnyebben értsen szót vele. Ez pedig a csemeténk dolgát is jelentősen megkönnyíti. Számíthatunk arra, hogy kezdetben minden gyermek tiltakozik a változások ellen. Ha nyíltan ellenkezik, sír, toporzékol, mindenki számára egyértelműen átéli és kifejezi, hogy az újhelyzet nem kívánatos számára.
Előfordulhat azonban, hogy a kicsinél különböző más tünetek is felbukkannak az óvodakezdéssel egy időben. Az addig megbízhatóan szobatiszta kicsi éjszakánként újra bepisil, sírós, nyugtalan lesz. Egyes tünetek általában a fegyelmezett, látszólag meglepőkönnyedséggel alkalmazkodó gyerekek egy részénél néhány nap vagy hét elteltével váratlanul jelennek meg. Ilyenek lehetnek, hogy esetenként agresszívvé válik vagy dadogni kezd, rágja a körmét, reggelenként fáj a hasa, vagy akár az evést is megtagadja. Ez utóbbi tünetek azonban meglehetősen ritkák, és kialakulásukban az óvodakezdés tényén kívül természetesen még számos más ok is közrejátszhat. Ezeket is mindenképpen fel kell tárni ahhoz, hogy megoldhatóak legyenek. Ne felejtsük el, hogy a gyermekek nagyon különbözően reagálhatnak az azonos hatásokra. Sok gyereknek néhány nap, hét elteltével már nincs is kedve oviba mennie. Az újdonság varázsa megcsappant, rájött ő is, hogy ez viszonylag állandó része lesz az életének. A saját és csemeténk helyzetét is megnehezítjük azonban azzal, ha ilyenkor engedünk kérésének, és otthon maradunk vele. Ha rendszeresen jár az oviba, könnyebben megszokja, a betegségek miatt úgyis eleget fog hiányozni. És ha sokat hiányzik, kevesebb barátja lesz, és sok mindenből kimarad, ami a csoport összetartását fokozza. Érdeklődjünk a kicsi felől rendszeresen az óvó néninél, így mi is könnyebben figyelemmel kísérhetjük őt, és ő is azt látja, hogy megbízunk az óvó néniben. Ha bármilyen tünetet észlelnének gyermeküknél, kérdezzenek nyugodtan a nevelőktől.

Aktuális híreink

2015. 03. 19.

Farsangi bál